Tipikus esete annak, hogy a dalszerző "notesze" a legnagyobb fegyvere: ennek a dalnak a refrénjét mintegy öt évvel ezelőtt megírtam! Még egykori rockzenekarom, az Abbey Hall utolsó napjaiban kezdtünk dolgozni egy számon, amelyből ennyire futotta. De nem hagytam veszni a munka gyümölcsét, és bár azóta telefont is cseréltem, a felhő segítségével gondosan megőriztem benne ezt a pár, erre érdemesnek tartott sort. Aztán a versszakok hosszasan kérették magukat, de végül egy valóban hideg éjszakák jellemezte időszak során szépen kikéredzkedtek. :)
    Aztán menetközben alakultak a dolgok. Először is rádöbbentem, hogy mind ritmikájában, mind hangulatában igencsak hasonlít a 'Homeward'-ra, amellyel egy időben szándékoztam közzétenni. Ezt szerettem volna elkerülni, és varázsütésre ekkor kaptam ihletet David Bennett csatornájáról, aki éppen moduláló refréneket vett górcső alá. Meglepődtem, mikor Avril Lavigne 'Sk8r Boi'-ját hozta példának; sosem tűnt fel a hangnemváltás. Mint magyarázta, ez a lépés nem volt szükséges, csak mivel az énekdallam nem válik el élesen a versszakok és a refrén között, ezzel az újdonság élményét sikerült imitálni. Szóval ezt a tanácsot megfogadtam.
Továbbá az "elő-refrén" és a hídrész (más hangnemben), de majdnem ugyanaz (ami az akkordmenetet illeti), viszont az énekdallam és a szöveg más, így a tetőponthoz közeledve örömmel konstatáltam, hogy kipipálhatok egy újabb, mindig is vágyott zenei trükköt: mikor is a különböző, addig megismert motívumokat kánon-szerűen (szövegük érthetőségének kárára :D ) egymásra építem. Ezt a Nada Surf 'See These Bones' nótájának megismerése óta meg akartam csinálni!
    Ami a tematikát illeti, a dal az elhidegülést járja körbe gondolatban. Az érzelemmentes kapcsolatokba belesüppedést, a megszokotthoz való foggal-körömmel való ragaszkodást. Összecsap az elvi síkon a kelletlen status quo és a talán magányt tartogató, de mégis felszabadító változás szele. Nem pillekönnyű téma, de így áll össze a "Hung In The Balance" kislemez: a kapcsolatfüggőséget-családon belüli erőszakot tárgyaló 'Merry-Go-Round' és a fent elemzett 'Statues' súlyosságát pont egyensúlyba hozza az új barátságok születését ünneplő 'Flying Start', és a reményteljes, összetartásra buzdító 'Homeward'. Már csak az a kérdés, hogy ebből az egyensúlyi helyzetből merre visz az út tovább?

    Hölgyeim és Uraim, ezzel a blog újfent beérte önmagát; legközelebb alighanem zenével jelentkezem. Köszi a figyelmet, és persze következzen a fordítás:

Hey honey, how’s your day been?
Do you feel moved by us moving on?
I came home to find an empty building
I mean, you’re still there, but we’re on our own

Cold nights and colder shoulders
You said goodbye but you just cannot leave
It’s not your statue that I need
This time you claimed it’s over
But in my arms is where you fell asleep
Hoping my statue’s yours to keep

All those habits, that we’re used to
Could you bag them up and take them away?
Can’t erase what we have been through
With someone else it wouldn’t be the same
But is that enough to make us afraid of change
Could it make us stay cast in our moulds
Waiting to melt once again?

Cold nights and colder shoulders
You said goodbye but you just cannot leave
It’s not your statue that I need
This time you claimed it’s over
But in my arms is where you fell asleep
Hoping my statue’s yours to keep
Feeling moved by us moving on

Hey honey, how's your day been?

Szia drágám, milyen napod volt?
Nem hat meg, hogy így eltávolodtunk?
Üres házba értem ma haza
Persze itt vagyunk, de mindketten egyedül

Hidegek az éjszakák, hidegen fordulsz el tőlem
Már búcsút intettél, de testben még itt vagy
Nekem nem a szobrod kell!
Azt mondtad, vége
Mégis a karjaimban ért téged az álom
Remélve, hogy tiéd marad az én szobrom

A megszokott szertartásaink
A batyudban vinnéd tovább?
Amin együtt mentünk át, azt már törölni sem lehet
És mással nem folytathatod ugyaninnen
De vajon kifogás lehet -e ez arra, hogy ne is változtassunk?
Kárhoztat ez minket arra, hogy formánkba öntve maradjunk, míg újra össze nem olvadunk?

Hidegek az éjszakák, hidegen fordulsz el tőlem
Már búcsút intettél, de testben még itt vagy
Nekem nem a szobrod kell!
Azt mondtad, vége
Mégis a karjaimban ért téged az álom
Remélve, hogy tiéd marad az én szobrom
És meghatva, mert eltávolodtunk

Szia drágám, milyen napod volt?