Üdv újra a blogon, kedves rajongóim!

   Ma egy érdekes dalról fogok mesélni nektek. A Seesaw-hoz hasonlóan ugyanis a Grow is egész más lett végül, mint aminek eleinte indult. Gitár püföléssel kezdődött a sztori, a riff lüktetése pedig ennél jóval pattogósabb lett volna. Valami olyasmi, mint a Foo Fighters - I'll Stick Around c. száma, amire jól lehet ugrálni. Igen ám, de a harmóniák így nem jöttek ki szépen (gitáros nyelven: a hammerek helyett slide-ok illettek volna oda), ezért lassítanom kellett. És ezzel egy csapásra a hangulata is megváltozott; dühös helyett inkább elmélázó lett. Mondhatni Szilánkos. :D A dalszöveg pedig később készült el, így az is ezt az atmoszférát eleveníti meg. Mindazonáltal a gitártémát így egyhangúnak ítéltem, illetve éneklés mellett kissé nehézkesnek is, ezért (meg azért, mert bíztam benne, hogy hozzá tud tenni) felkértem Dancsó-Kovács Ákos cimborámat a zongorakíséret megálmodására. Nem csalódtam benne, egyetlen közös próba után már körvonalazódott is a muzsika, a másodikon pedig meg is találta azokat a díszítéseket, amik illettek az én dalomhoz, de az ő saját stílusát is belecsempészték a nótába. A felvétellel futottunk pár kört, de végül csak sikerült pontot tenni erre is, és a vokált már csak rápasszintottam a'la "maradjotthon".

   A dalszövegről röviden: elég jól behatárolhatóan a felnőtté válásról esik szó. Önállósodás, saját lábra állás, de nem segítség nélkül, nem egyedül, és nem önmagunk lényegét elfeledve. Alább a poéma, és persze a fordítás:

Left home, not a thing has changed 
You think I've grown up, I still can't act my age
Hold my hand, we'll take the leap into the unknown
Though it's dark and deep

Firstborn, show me paths to take
And I will stumble, and make plenty of mistakes
Searching, trying to find myself
Trying hard not to be someone else

Lonely pinetree on the mountaintop, wish I could stay here, wish I had strength to stop
The forest told me it's all downhill from here, I can't accept my time is up

Back home everything has changed
The doors are closing, I have different paths to take

Elhagytam otthonom, de más nem változott
Ne hidd, hogy felnőttem.
Fogd a kezem, és ugorj velem az ismeretlenbe,
Ebbe a sötét mélységbe

Bátyám, mutasd a kijárt ösvényeid
És én végigbotladozom rajtuk
Miközben keresem önmagam
És próbálok nem valaki mássá válni.

Te magányos fenyőfa, aki a hegycsúcson állsz,
Hadd maradjak itt veled! Adj erőt, hogy én is megvethessem a lábam.
Az erdő azt susogja felém: innen már csak lefelé visz az út,
De én még nem akarok indulni.

Hazatértem, de otthon már minden megváltozott,
Az ajtó bezárult. Tovább kell lépnem.