Egyik legrövidebb idő alatt összecsapott elkészült dalom arról szól, amikor is fél lábbal sikerült belekóstolnom: milyen is lett volna, ha kis projektem karrierré válik, és életem turnétól turnéig tartana? Ahogy már megszokhattátok tehát, ez is egy valóságalappal rendelkező, de szépen kiszínezett történet. Lássuk a tényeket:

   A VoiceStation kórus jóvoltából valóban volt szerencsém a Wiener Stadthalle színpadán állni, mi több énekelni. Méghozzá sokezer néző előtt! Igaz, nem saját dalaimat adtam elő természetesen, de így is hatalmas élmény volt. Azért a Szilánk is megfordult már itt-ott, léptem fel Krakkóban, és Berlinben is. Sajnos látogatásom mindhárom esetben tulajdonképpen a "munkára" korlátozódott; a dalszövegben foglaltakkal ellentétben nem volt időm felfedezni a környék kávéházait, de még kocsmáit sem. Viszont a színpadon történtek fogadtatása tényleg pozitív volt. Amellett, hogy a nemzetközi hallgatóságnak is tudtam üzenni soraimmal, általában egy-egy magyar dalt is megismertettem velük.
Egy apró hazugság szerepel még a szövegben: a buszúton hazafelé nem Damien Rice-t hallgattam, hanem egy másik ír előadót, a The Swell Season-t (a Once c. film betétdalát, a "Falling Slowly"-t is szerző Glen Hansard zenekara). Csak hát az nem rímelt. :D

   Zeneileg annyit, hogy nagyon belejöhettem az Immortals-nál a 4/4 - 3/4-be átváltásba, mert itt is eljátszottam, csak fordítva. A refrén lett így szögletesebb, lényegretörőbb, ami visszaránt a Földre az álmodozva ringatózó versszakok között.

I'm on the road again
This time to Vienna
Without you, my love
But you can meet me if you wanna
On the Mariahilfer Straße
In your favourite café

Now I'm on stage again
Just trying to remember
What it's like to be afraid to tell my story to strangers
But they're strangers no more
When they hear my shaking voice

And I can write down anything
I can sing what I want to sing
Cause someone out there's gonna hear it
And someone will understand
I know someone will relate
And be grateful for the message I send.

Sleeping on the bus
Waking to the sunrise
I'm just crossing the border
Listening to Damien Rice
And I can't wait to crumble
Into your open arms

Now I'm crafting songs again,
Trying to share my experience
The words sure take their time
To come into existence
And I'm hoping, eventually
They end up making sense

But I can write down anything
I can sing what I want to sing
Cause someone out there's gonna hear it
And someone will understand
I know someone will relate
And be grateful for the message I send.

Listen close and you can hear me croon
In the Stadthalle, or in my own bathroom

Cause I can sing what I want to sing
I can write down anything
Cause someone out there's gonna read it
And someone will understand
I know someone will relate
And be grateful for the message I send.

Hát ismét utazom
Ezúttal Bécs felé
Nélküled ugyan, de utánam jöhetsz
Megtalálsz a kedvenc kávéházunkban a Mariahilfer Straße-n

Újra színpadon állok
Próbálom felidézni, milyen is volt, amikor még izgultam
Ha magamról meséltem a sok idegennek
Aki mind csak addig idegen, míg meg nem hallja remegő hangom

De bármiről írhatok, bármiről énekelhetek
Valaki úgyis meghallja, és megérti
Valakinél célba talál, és ő majd hálával fogadja
Amit üzenek neki.

A buszon szundítok
A napkelte ébreszt.
Épp átlépjük a határt.
A fülesemben Damien Rice énekel,
Én pedig alig várom, hogy karjaidba rogyhassak.

Most itthon, újra dalaim faragom
Próbálom átadni az élményt
De nehezen jönnek a szavak,
És csak remélni tudom, hogy másnak is jelentenek valamit.

Bármiről írhatok, bármiről énekelhetek
Valaki úgyis meghallja, és megérti
Valakinél célba talál, és ő majd hálával fogadja
Amit üzenek neki.

Ha jól figyelsz, hallhatod amint dúdolok
A Stadthalléban, vagy a zuhany alatt, szinte mindegy.

Hiszen bármiről énekelhetek, bármiről írhatok
Valaki úgyis elolvassa, és megérti
Valakinél célba talál, és ő majd hálával fogadja
Amit üzenek neki.