Tipikus esete annak, hogy a dalszerző "notesze" a legnagyobb fegyvere: ennek a dalnak a refrénjét mintegy öt évvel ezelőtt megírtam! Még egykori rockzenekarom, az Abbey Hall utolsó napjaiban kezdtünk dolgozni egy számon, amelyből ennyire futotta. De nem hagytam veszni a munka gyümölcsét, és bár azóta telefont is cseréltem, a felhő segítségével gondosan megőriztem benne ezt a pár, erre érdemesnek tartott sort. Aztán a versszakok hosszasan kérették magukat, de végül egy valóban hideg éjszakák jellemezte időszak során szépen kikéredzkedtek. :)
    Aztán menetközben alakultak a dolgok. Először is rádöbbentem, hogy mind ritmikájában, mind hangulatában igencsak hasonlít a 'Homeward'-ra, amellyel egy időben szándékoztam közzétenni. Ezt szerettem volna elkerülni, és varázsütésre ekkor kaptam ihletet David Bennett csatornájáról, aki éppen moduláló refréneket vett górcső alá. Meglepődtem, mikor Avril Lavigne 'Sk8r Boi'-ját hozta példának; sosem tűnt fel a hangnemváltás. Mint magyarázta, ez a lépés nem volt szükséges, csak mivel az énekdallam nem válik el élesen a versszakok és a refrén között, ezzel az újdonság élményét sikerült imitálni. Szóval ezt a tanácsot megfogadtam.
Továbbá az "elő-refrén" és a hídrész (más hangnemben), de majdnem ugyanaz (ami az akkordmenetet illeti), viszont az énekdallam és a szöveg más, így a tetőponthoz közeledve örömmel konstatáltam, hogy kipipálhatok egy újabb, mindig is vágyott zenei trükköt: mikor is a különböző, addig megismert motívumokat kánon-szerűen (szövegük érthetőségének kárára :D ) egymásra építem. Ezt a Nada Surf 'See These Bones' nótájának megismerése óta meg akartam csinálni!
    Ami a tematikát illeti, a dal az elhidegülést járja körbe gondolatban. Az érzelemmentes kapcsolatokba belesüppedést, a megszokotthoz való foggal-körömmel való ragaszkodást. Összecsap az elvi síkon a kelletlen status quo és a talán magányt tartogató, de mégis felszabadító változás szele. Nem pillekönnyű téma, de így áll össze a "Hung In The Balance" kislemez: a kapcsolatfüggőséget-családon belüli erőszakot tárgyaló 'Merry-Go-Round' és a fent elemzett 'Statues' súlyosságát pont egyensúlyba hozza az új barátságok születését ünneplő 'Flying Start', és a reményteljes, összetartásra buzdító 'Homeward'. Már csak az a kérdés, hogy ebből az egyensúlyi helyzetből merre visz az út tovább?

    Hölgyeim és Uraim, ezzel a blog újfent beérte önmagát; legközelebb alighanem zenével jelentkezem. Köszi a figyelmet, és persze következzen a fordítás:

Hey honey, how’s your day been?
Do you feel moved by us moving on?
I came home to find an empty building
I mean, you’re still there, but we’re on our own

Cold nights and colder shoulders
You said goodbye but you just cannot leave
It’s not your statue that I need
This time you claimed it’s over
But in my arms is where you fell asleep
Hoping my statue’s yours to keep

All those habits, that we’re used to
Could you bag them up and take them away?
Can’t erase what we have been through
With someone else it wouldn’t be the same
But is that enough to make us afraid of change
Could it make us stay cast in our moulds
Waiting to melt once again?

Cold nights and colder shoulders
You said goodbye but you just cannot leave
It’s not your statue that I need
This time you claimed it’s over
But in my arms is where you fell asleep
Hoping my statue’s yours to keep
Feeling moved by us moving on

Hey honey, how's your day been?

Szia drágám, milyen napod volt?
Nem hat meg, hogy így eltávolodtunk?
Üres házba értem ma haza
Persze itt vagyunk, de mindketten egyedül

Hidegek az éjszakák, hidegen fordulsz el tőlem
Már búcsút intettél, de testben még itt vagy
Nekem nem a szobrod kell!
Azt mondtad, vége
Mégis a karjaimban ért téged az álom
Remélve, hogy tiéd marad az én szobrom

A megszokott szertartásaink
A batyudban vinnéd tovább?
Amin együtt mentünk át, azt már törölni sem lehet
És mással nem folytathatod ugyaninnen
De vajon kifogás lehet -e ez arra, hogy ne is változtassunk?
Kárhoztat ez minket arra, hogy formánkba öntve maradjunk, míg újra össze nem olvadunk?

Hidegek az éjszakák, hidegen fordulsz el tőlem
Már búcsút intettél, de testben még itt vagy
Nekem nem a szobrod kell!
Azt mondtad, vége
Mégis a karjaimban ért téged az álom
Remélve, hogy tiéd marad az én szobrom
És meghatva, mert eltávolodtunk

Szia drágám, milyen napod volt?

It’s kind of unusual
Though it happened to me a few times before
We hit it off with a flying start
And ever since we’ve been going strong
Of course there’s common ground
But the chemistry cannot be denied, so
When you’re wrong and I am right
We can put our differences aside

So far so good
Never a doubt, not a shadow of a doubt
So far so good
So good to be out and about

Cracked a joke before making sure
That you don’t mind being the butt of it all
But you cracked up, said we were cool
You made me feel less like a fool
And if my book is open, I don’t care
It’s like we’ve known each other for forever
I wonder how long we’ll be around?
I wonder if death will do us ‘part?

But so far so good
Never a doubt, not a shadow of a doubt
So far, so good
So good to be out and about
And to be walking on eggshells made out of stone
So far so good
Never a doubt, not a shadow of a doubt
So far, so good
Good to be out and about

Elég szokatlan
De már többször előfordult
Reprajtot vettünk
És azóta is csak szárnyalunk
Persze, volt bennünk közös 
De a kémia is játszik
Szóval félre tudjuk tenni a különbségeket
Amikor mindig tévedsz, és mindig igazam van

Eddig minden klappol
Kétség se fér hozzá
Minden jó, és olyan jó
Újra nyeregben lenni

Elsütöttem a viccet, mielőtt kiderült
Hogy bánod -e, ha rajtad csattan
De nevettél, azt mondtad semmi gáz
Nem tetted kínossá
Ha nyitott könyv vagyok előtted
Attól sem tartok
Olyan, mintha mindig is ismertél volna
Vajon meddig tart majd ez?
Ásó, kapa, nagyharang?

De egyelőre minden klappol
Kétség se fér hozzá
Minden jó, és olyan jó
Újra nyeregben lenni
És sziklából faragott tojáshéjakon táncolni

Minden klappol
Kétség se fér hozzá
Minden jó, és olyan jó
Újra nyeregben lenni

    2021 tavaszán a nyitás napjait éltük, de én addigra már nagyon hozzászoktam a borúlátáshoz, így a refrén dallamát dúdolgattam magamban, az alábbi szöveggel: "We got caught in a downward spiral...". Azonban ahogy egyre többször ismételtem a sort, rá kellett jönnöm, hogy 1.) a "spiral" szót nagyon nehéz énekelni 2.) a dallam inkább kívánna valami pozitívabb üzenetet. Így lett a "downward"-ból "homeward", és egy sokkal reménytelibb nóta. :)
    Röviden összefoglalva a mondanivalót: a holtponton való túllendülést megkönnyítheti, ha visszatekintünk, és megpróbáljuk meglátni, hogy mennyi akadályt győztünk le, vagy mennyi gyümölcsöt hozott nekünk már eddigi kitartásunk is. Lehet, hogy közös erőfeszítésekről van szó, és egy kapcsolat jövőjét alapozták meg ezek az erős gyökerek (ez inkább az 1-2. versszak), de olyan földhöz ragadt értelmezése is lehet akár a dolognak, mint például amikor azért fejezünk be valamit, mert nem akarjuk, hogy kárba vesszenek eddig elért eredményeink (ez meg a 3-4. strófa). Egyébként a hegyek és falak megmászását leíró szókapcsolatok választásában a U2 rajongók ráismerhetnek az 'I Still Haven't Found' nyitó soraira.

Zeneileg: ezt is modernebb, elektronikus hangszereléssel képzeltem, de aztán beletört a bicskánk. Elképzelhető, hogy egyszer majd készül egy ilyen verzió is, de szerintem a gitár is jól áll neki. A bridge modulációt pedig innen csente a tudatalattim. ;) 
Alább az angol és a magyar líra:

I’m reaching out, and trying to grab your hands
‘Cause where we end, the darkest night begins
An echo of a whisper from the past
Keeps telling me our love is going to last
All along we walked
The yellow brick road
Can you feel us getting closer to the dawn?

We are on the right track
We are homeward bound
We’ve got each other’s back
We are safe and sound
When we’re on the same side

The place we’ll end up in is still the same
As before, but in the light of day
You could see the mountains that we’ve climbed
And the walls that we have scaled though we were blind
And all we’ve left behind
We thought was lost, but now it’s found
Can you feel us getting closer to the dawn?

We are on the right track
We are homeward bound
We’ve got each other’s back
We are safe and sound
When we’re on the same side

And everywhere you turn
The promised land lies at your feet
Once again, we'll walk on solid ground
And every move you make, any direction that you take
Leads you back to me, across the great divide

Kezed után nyújtom az enyém
Mert ha nem érem el, a legsötétebb éj vár ránk
A múltból egy visszhang azt súgja felénk
Hogy szeretetünk ki fog tartani
Végig a sárga úton jártunk
Látod már a hajnal fényét?

Sínen vagyunk
Hazafelé tartunk
Egymásra vigyázunk
Biztonság vesz körül
Ha egy oldalon állunk

Ahova érkezünk, ugyanaz, mint ahol most vagyunk
De világosság tárja majd elénk
A hegyeket, melyeket megmásztunk
S a falakat, melyeken vakon is áthágtunk
Mindent, mit elveszettnek hittünk
Most megtalálhatunk
Látod már a hajnal fényét?

Sínen vagyunk
Hazafelé tartunk
Egymásra vigyázunk
Biztonság vesz körül
Ha egy oldalon állunk

És bármerre fordulsz
Az ígéret földje lábaid előtt hever
Újra nyugodt szívvel léphetsz rá
Bármilyen kis lépés, bármelyik égtáj felé
Hozzám vezet vissza, a legnagyobb szakadékokon is át

    Ez most egy olyan dal lett, ami másokról szól. Kis nyelvköszörülés, vagy inkább sajnálkozás azokon, akik a szerelem függői. Sokakat látok magam körül, akiknek muszáj kapcsolatban élniük, szinte mindegy, kivel; de olyanokat is, akik párról-párra szállnak, és mindig jobbat keresgélnek. Ha ilyen sorsok találkoznak egymással, akkor alakulhat ki ez a dal által is leírt "szerelmi körhinta". Amelyben minden résztvevő üldöz egy másikat, de soha senki nem ér utol senkit. Egy végtelen érzelmi hajsza. :)

Adalék 1.: Ez az én "karantén-dalom". 2020 októbere és 2021 júniusa között hordtam ki (amúgy az tényleg pont 9 hónap :D ).

Adalék 2.: a vájtfülűeknek! Megismételtem a "Heaven Only Knows"-ban már bevált trükkömet, amikor is a refrén dúr nyitóakkordját annak mol változata követi. Az én fülemben ez a progresszió különösen passzol az ilyen romantikus / szerelmi bánatos témákhoz.

És végül szokás szerint a versezet, valamint magyarítása:

There’s a flower on her doorstep
When she gets home from the office
After working all day just to pay her rent
But she doesn’t seem to be surprised
She knows who is it from, because
He has just moved out of her apartment
And he’s hoping to make up again
He can’t accept that ship has sailed
She threw away the roses that he sent

Now she loves someone else
Who loves someone else
And they’re all stuck in a merry-go-round of love
A merry-go-round of luck
Chasing those that they can’t have

Oh, the fight they had just before they broke up
Woke up the neighbors
And it made them all wish they would finally split
And though she used to like the muscles on his arm
She never thought that she’d experience
Just how hard he could hit
They are better off without each other
But not better off alone
They need to find the missing piece that fits

But now she loves someone else
Who loves someone else
And they’re all stuck in a merry-go-round of love
A merry-go-round of luck
Chasing those that they can’t have
Yes, they're all stuck in a merry-go-round of love
Is it merry when the one you're after is always ahead?

Küszöbén egy csokor várja
Mikor hazaér az irodából
Ahol egész nap a lakbérért gürizett
Jól tudja, kitől jött, hiszen a feladó
Nemrég költözött ki tőle

Békülő szándékkal küldte,
Nem tudja megérteni, hogy ez a hajó már elment
A virág a kukában végezte

És Ő már mást szeret
Valakit, aki szintén valaki mást szeret
Mind rajta ragadtak ezen a szerelmi körhintán
A sorsok körhintáján
Olyat kergetve, akit sosem érnek el

Mielőtt szakítottak
Veszekedésük az összes szomszéd álmát elűzte
Azt kívánták, bárcsak szétmennének ezek ketten
És bár a lánynak tetszettek a fiú karizmai
Azt sosem hitte volna
Hogy egyszer az ütései erejét is saját bőrén tapasztalja
Jobb nekik egymás nélkül, de nem jobb magányosan
Meg kell találniuk a kirakós hozzájuk illeszkedő darabját

De Ő már mást szeret
Valakit, aki szintén valaki mást szeret
Mind rajta ragadtak ezen a szerelmi körhintán
A sorsok körhintáján
Olyat kergetve, akit sosem érnek el
Mind rajta ülnek a szerelmi körhintán
De tényleg vidám ez a park
Ha aki után sóvárogsz, mindig előtted marad?

Üdv újra a blogon!
2022-ben nem született új poszt. �

Most viszont itt vagyok, és írok is pár sort legújabb dalomról, megtörve ezzel a kronologikus sorrendet... De nincs türelmem megvárni a többi hiányosságom pótlását.
Az "Encounter..." most már nem az első nóta, amely esetében illőbbnek találtam az elektronikus hangszerelést a megszokott akusztikus gitárosnál. "A Tettes (The Sinner)" c. sorozat betétdala (Big Black Delta - Huggin & Kissin) gyakorolt hatást rám - noha szintén csak feleleveníti a stílus által meghatározott korszakot. Ezt hallgattuk otthon egy színes, forgó lámpaizzó fényében fürödve, amikor is már megfogalmazódott bennem egy hasonló dal tematikája, hangulata, és tulajdonképpen az első sora is.

A dalszöveg pedig ezt követően szokás szerint hetekig csiszolgatta magát, a sztori: egy találkozás a táncparketten. Benne van a folytatás lehetősége éppúgy, mint a soha viszont nem látásé, de egyik végkimenetel előképe sem tudja elrontani a pillanat varázsát. A cím tehát utalás a második forgatókönyvre, illetve főhajtás a műfaj virágkorát jelentő idők filmes trendjei (sci-fi, "ufós" mozik) előtt is.

Zeneileg érdekesség lehet, hogy a második refrén után 7/4-re vált az ütemmutató, ennek fő oka az, hogy ezt is ki akartam próbálni. :D De belemagyarázhatjuk, hogy ennél a résznél a főszereplők gondolatai már távolabbi síkon járnak, így a hallgatót is ki kell zökkenteni az eddig megszokott, táncolható 4/4-ből.

The dancefloor
Embraced us in neon light
But you wanted to leave
Yeah you wanted to leave
Cause your heart
Just like a disco ball
Has spun to such heavy beats
It broke into smithereens
But you know
If you choose to go
I won't ask you to stay
I won't stand in your way

And tonight I will take anything
That you're willing to give
You're willing to give
So hold tight
Hold on for this crazy ride
Unlike you’ve ever seen
(Out of your apathy)
I hope you will follow me
But you know
If you choose to go
I won't stand in your way
I won't ask you to stay

The here and now
Is enough
Just a taste of you
Just a glimpse of us
If you’ll be gone
When the morning comes
Right place, wrong time
No love lost

A tánctér neonszín fényekkel ölelt körbe minket
De te mégis le akartál lépni
Mert a szíved úgy pörgött a legfeszesebb ritmusokra,
Hogy darabokra tört, akár egy diszkógömb

De ha úgy döntesz, hogy mész
Nem kérem, hogy maradj
Nem állok az utadba

Most mindent elfogadok, amit megosztasz velem
Kapaszkodj, tarts velem ezen az őrült utazáson
(Amely felráz fásultságodból)
Remélem, követsz engem

De ha úgy döntesz, hogy mész
Nem állok az utadba
Nem kérem, hogy maradj

Az itt és most
Elég nekem
Csak egy ízelítő belőled
Csak egy halvány remény a "kettőnk"-re
Ha már nem leszel itt holnap reggel
Rosszkor voltunk a jó helyen
De nem veszett kárba semmi sem 

   Egyik legrövidebb idő alatt összecsapott elkészült dalom arról szól, amikor is fél lábbal sikerült belekóstolnom: milyen is lett volna, ha kis projektem karrierré válik, és életem turnétól turnéig tartana? Ahogy már megszokhattátok tehát, ez is egy valóságalappal rendelkező, de szépen kiszínezett történet. Lássuk a tényeket:

   A VoiceStation kórus jóvoltából valóban volt szerencsém a Wiener Stadthalle színpadán állni, mi több énekelni. Méghozzá sokezer néző előtt! Igaz, nem saját dalaimat adtam elő természetesen, de így is hatalmas élmény volt. Azért a Szilánk is megfordult már itt-ott, léptem fel Krakkóban, és Berlinben is. Sajnos látogatásom mindhárom esetben tulajdonképpen a "munkára" korlátozódott; a dalszövegben foglaltakkal ellentétben nem volt időm felfedezni a környék kávéházait, de még kocsmáit sem. Viszont a színpadon történtek fogadtatása tényleg pozitív volt. Amellett, hogy a nemzetközi hallgatóságnak is tudtam üzenni soraimmal, általában egy-egy magyar dalt is megismertettem velük.
Egy apró hazugság szerepel még a szövegben: a buszúton hazafelé nem Damien Rice-t hallgattam, hanem egy másik ír előadót, a The Swell Season-t (a Once c. film betétdalát, a "Falling Slowly"-t is szerző Glen Hansard zenekara). Csak hát az nem rímelt. :D

   Zeneileg annyit, hogy nagyon belejöhettem az Immortals-nál a 4/4 - 3/4-be átváltásba, mert itt is eljátszottam, csak fordítva. A refrén lett így szögletesebb, lényegretörőbb, ami visszaránt a Földre az álmodozva ringatózó versszakok között.

I'm on the road again
This time to Vienna
Without you, my love
But you can meet me if you wanna
On the Mariahilfer Straße
In your favourite café

Now I'm on stage again
Just trying to remember
What it's like to be afraid to tell my story to strangers
But they're strangers no more
When they hear my shaking voice

And I can write down anything
I can sing what I want to sing
Cause someone out there's gonna hear it
And someone will understand
I know someone will relate
And be grateful for the message I send.

Sleeping on the bus
Waking to the sunrise
I'm just crossing the border
Listening to Damien Rice
And I can't wait to crumble
Into your open arms

Now I'm crafting songs again,
Trying to share my experience
The words sure take their time
To come into existence
And I'm hoping, eventually
They end up making sense

But I can write down anything
I can sing what I want to sing
Cause someone out there's gonna hear it
And someone will understand
I know someone will relate
And be grateful for the message I send.

Listen close and you can hear me croon
In the Stadthalle, or in my own bathroom

Cause I can sing what I want to sing
I can write down anything
Cause someone out there's gonna read it
And someone will understand
I know someone will relate
And be grateful for the message I send.

Hát ismét utazom
Ezúttal Bécs felé
Nélküled ugyan, de utánam jöhetsz
Megtalálsz a kedvenc kávéházunkban a Mariahilfer Straße-n

Újra színpadon állok
Próbálom felidézni, milyen is volt, amikor még izgultam
Ha magamról meséltem a sok idegennek
Aki mind csak addig idegen, míg meg nem hallja remegő hangom

De bármiről írhatok, bármiről énekelhetek
Valaki úgyis meghallja, és megérti
Valakinél célba talál, és ő majd hálával fogadja
Amit üzenek neki.

A buszon szundítok
A napkelte ébreszt.
Épp átlépjük a határt.
A fülesemben Damien Rice énekel,
Én pedig alig várom, hogy karjaidba rogyhassak.

Most itthon, újra dalaim faragom
Próbálom átadni az élményt
De nehezen jönnek a szavak,
És csak remélni tudom, hogy másnak is jelentenek valamit.

Bármiről írhatok, bármiről énekelhetek
Valaki úgyis meghallja, és megérti
Valakinél célba talál, és ő majd hálával fogadja
Amit üzenek neki.

Ha jól figyelsz, hallhatod amint dúdolok
A Stadthalléban, vagy a zuhany alatt, szinte mindegy.

Hiszen bármiről énekelhetek, bármiről írhatok
Valaki úgyis elolvassa, és megérti
Valakinél célba talál, és ő majd hálával fogadja
Amit üzenek neki.

   A Grow és az Immortal  után ismét egy olyan dal született, amely az élet felén túl játszódik. Hőse egy madárijesztő, aki Midász király képességével rendelkezik: amihez csak nyúl, arannyá változik. De aki ismeri a sztorit, tudja, hogy ez az ajándék kétélű fegyver, hiszen az arany nem mindenre megoldás (pl. nem lehet megenni). Így az élet igazi örömeit végtelen, de haszontalan gazdagságra cserélte el. Legféltettebb kincsei az emlékei maradtak. Azok a dallamok, történetek, emberi kapcsolatok, amik eszébe juttatják azokat az időket, mikor még ő is olyan volt, mint bárki más. Ez egy mese, de némileg autobiografikus, ezt kár is lenne tagadni. Rengeteg a költői túlzás, de végső soron arról van szó: meg fogom -e bánni valaha, hogy nem küzdöttem eleget azért, hogy a zene hivatásommá váljon? Ha nem is a hírnévre, "sztárságra", de arra vágyom, hogy gondolataim, dallamaim mindenkihez eljussanak a világon, aki esetleg örömét lelné bennük.

   Zeneileg csak annyit fűznék hozzá: már megint későn vettem észre a plágiumot. :D
V.ö.: Panic! at the Disco - I Write Sins Not Tragedies. 

The hands of the scarecrow
Are weak, and so cold
Still everything he touches
Turns into gold, fine gold

The bread on his table
Will soon be covered by mold
But the hunger never hurts him
He dines only on songs, old songs
Trapped in his memory

He no longer needs the world
Far from reality
He got just what he deserved
Trapped in his golden field
Forever stays undisturbed
Humming a melody
That he once wrote
But no-one’s heard

A madárijesztő karjai már gyengék, és oly hidegek
Mégis amit megérintenek, színarannyá változik.

Asztalán a kenyeret lassan penész borítja
De nem éhezik, régi dalokon él, melyek emlékezetében ragadtak

A külvilágra már nincsen gondja,
Távol él a valóságtól, ezt a sorsot érdemelte.
Aranyló mezők foglyaként örök magány várja.
Egy dallamot dúdol, melyet egykor kitalált, de rajta kívül senki nem hallhatta. 

Ki emlékszik erre a videóra? 

   Komoly kérdés merült föl bennem, ám nem akartam zeneileg megint borongós lenni. Így született meg az Immortals. Sok mindent nem írnék most erről, inkább arra kérem azt aki olvassa a blogot, hogy kommentbe írja meg: hogyan szeretné majd befejezni földi pályafutását? Természetesen ahogy azt a dalszöveg is említi, ezt nem áll módunkban megválasztani. De ezzel kapcsolatos véleményünk - lehet, hogy akár észrevétlenül - könnyen befolyásolhatja mindennapi döntéseinket. Jobban mondva az, hogy milyen halált szeretnénk leginkább elkerülni? "Carpe diem", "valamiben meg kell halni", te melyik tábort erősíted?

   Vájtfülűeknek egy kis adalék: az "outro" rész hirtelen 6/8-ba vált 4/4-ből. Aki szereti az R.E.M. "Shiny Happy People" c. nótáját, annak ez nem lesz meglepetés, viszont én a 4/4-be visszatérést már lespóroltam. :D

Lately I've been having dark thoughts
What if I have to leave this world soon?
It's not like I'm planning my departure
But flowers might get cut when they're in bloom

Funny thing is, you think you're in control of your life
And this is mostly true
But when it comes to taking the last bow
No-one's going to ask you how you choose

How do you want to die?
Not right now, but when it's your time,
How do you want to die?

Would you rather be prepared,
Waiting in your hospital bed?
Would it be easier to get hit by a truck,
And go out with a bang instead?

Would you leave all your problems to your offsprings
Or take all your secrets to your grave?
Would you care to confess before you're laid to rest,
Risking you'd feel much better the next day?

How do you want to die?
Of course I don't mean right now, but when it's your time,
How do you want to die?

All kidding aside
Oh, please never die!
There's not a lot that makes me cry, but when I think of losing my baby
I can't help it, can I?

Mostanában baljós gondolatok foglalkoztatnak:
Mi lesz, ha idő előtt távoznom kell e világból?
Nem mintha ezt tervezgetném,
De a virágot is letépik, amikor épp nyílik.

Azt hiszed, hogy te rendezed az életed?
Többnyire igazad lehet.
De a függönyt nem te húzod majd le a végén.

Hogyan óhajtasz meghalni?
Ha időd eljön, hogyan szeretnéd?

Felkészülten várnád inkább, ágyban, párnák között?
Vagy hirtelen, akár egy tömegkarambol?
És gondod-bajod örökül hagynád -e,
Vagy viszed magaddal titkaid a túlvilágra?
Színt vallanál -e, mikor utolsó utad közeledni érzed
Kockáztatva, hogy utána mégis itt kell maradnod kicsit?

Hogyan óhajtasz meghalni?
Ha időd eljön, hogyan szeretnéd?

De a viccet félretéve:
Ha lehet, te ne halj meg soha!
Nem sok minden van, ami megríkat
De ha csak rágondolok, hogy elveszíthetlek
Könnyek gyűlnek a szemembe.

Üdv újra a blogon, kedves rajongóim!

   Ma egy érdekes dalról fogok mesélni nektek. A Seesaw-hoz hasonlóan ugyanis a Grow is egész más lett végül, mint aminek eleinte indult. Gitár püföléssel kezdődött a sztori, a riff lüktetése pedig ennél jóval pattogósabb lett volna. Valami olyasmi, mint a Foo Fighters - I'll Stick Around c. száma, amire jól lehet ugrálni. Igen ám, de a harmóniák így nem jöttek ki szépen (gitáros nyelven: a hammerek helyett slide-ok illettek volna oda), ezért lassítanom kellett. És ezzel egy csapásra a hangulata is megváltozott; dühös helyett inkább elmélázó lett. Mondhatni Szilánkos. :D A dalszöveg pedig később készült el, így az is ezt az atmoszférát eleveníti meg. Mindazonáltal a gitártémát így egyhangúnak ítéltem, illetve éneklés mellett kissé nehézkesnek is, ezért (meg azért, mert bíztam benne, hogy hozzá tud tenni) felkértem Dancsó-Kovács Ákos cimborámat a zongorakíséret megálmodására. Nem csalódtam benne, egyetlen közös próba után már körvonalazódott is a muzsika, a másodikon pedig meg is találta azokat a díszítéseket, amik illettek az én dalomhoz, de az ő saját stílusát is belecsempészték a nótába. A felvétellel futottunk pár kört, de végül csak sikerült pontot tenni erre is, és a vokált már csak rápasszintottam a'la "maradjotthon".

   A dalszövegről röviden: elég jól behatárolhatóan a felnőtté válásról esik szó. Önállósodás, saját lábra állás, de nem segítség nélkül, nem egyedül, és nem önmagunk lényegét elfeledve. Alább a poéma, és persze a fordítás:

Left home, not a thing has changed 
You think I've grown up, I still can't act my age
Hold my hand, we'll take the leap into the unknown
Though it's dark and deep

Firstborn, show me paths to take
And I will stumble, and make plenty of mistakes
Searching, trying to find myself
Trying hard not to be someone else

Lonely pinetree on the mountaintop, wish I could stay here, wish I had strength to stop
The forest told me it's all downhill from here, I can't accept my time is up

Back home everything has changed
The doors are closing, I have different paths to take

Elhagytam otthonom, de más nem változott
Ne hidd, hogy felnőttem.
Fogd a kezem, és ugorj velem az ismeretlenbe,
Ebbe a sötét mélységbe

Bátyám, mutasd a kijárt ösvényeid
És én végigbotladozom rajtuk
Miközben keresem önmagam
És próbálok nem valaki mássá válni.

Te magányos fenyőfa, aki a hegycsúcson állsz,
Hadd maradjak itt veled! Adj erőt, hogy én is megvethessem a lábam.
Az erdő azt susogja felém: innen már csak lefelé visz az út,
De én még nem akarok indulni.

Hazatértem, de otthon már minden megváltozott,
Az ajtó bezárult. Tovább kell lépnem.

 Szintén egy korai szárnypróbálgatás eredménye ez a dal. A March 19 c. darab előzményének is tekinthető, a hűség és a kísértés témáját járja körül, kicsit tábortüzes-akkordozós zenei kísérettel. A dalszövegen egészen apró változtatásokat eszközöltem csupán, mielőtt 2019-ben felvettem ezt a 2009-es születésű nótát. Egyébként anno a myspace-re volt feltöltve egy demo verzió. :)
  A zenéről még annyit, hogy hiányzik a hídrész, de valószínűleg nem tudatosan hagytam ki, csak még nem tudtam dalt írni. Azóta is van persze példa hasonlóra, csak most már legalább tudatos. :D

You came straight out of nothing
And you've got me blown away
And I can't stop thinking about you
Since that sunny Saturday

Is it your blue hair and you earrings,
Or the way you drank your beer?
Is it the child still living in you,
Or your pet that has my name?

I guess I don't know,
And I don't know why I'm running after you
When I have someone else to hold me close
But it's clear you've got me pretty fucking confused.

I remember when you told me just how pretty eyes I had
Well, you're not the first who said that, but you sounded quite impressed,
I wonder if you meant it.
Were you just messing with my head?
Should I recall that Saturday or should I forget it?

I guess I don't know,
And I don't know why I'm running after you
When I have someone else to hold me close
But it's clear you've got me pretty fucking confused.
Yeah, you've got me confused,
pretty fucking confused.

A semmiből léptél elő,
És mit mondjak, megleptél.
Azóta a napsütéses szombat délután óta
Gondolataim újra meg újra
Visszatérnek hozzád.

Mi lehet az oka? Talán a kék hajad,
Az ékszereid és ahogy a söreidet gurítod?
A benned élő gyermek,
Vagy a békád aki a nevemet viseli?

Nem tudom.
És azt sem tudom, miért rohanok utánad,
Mikor van már valakim, aki szorosan ölel.
De az biztos, hogy kissé nagyon megkavartál.

Emlékszem, hogy azt mondtad: milyen szépek a szemeim.
Hát, nem tőled hallottam először,
De mégis úgy tűnt, rád hatással voltak. 
Komolyan gondoltad, vagy csak nem volt mit mondanod?
Tegyem el emlékbe azt a szombatot, vagy jobb elfelejtenem?

Nem tudom.
És azt sem tudom, miért rohanok utánad,
Mikor van már valakim, aki szorosan ölel.
De az biztos, hogy kissé, kissé nagyon megkavartál.